Kalapol szó jelentése
kalapol (ige)
1. Aprópénzt gyűjtöget; kéregető, zenész az utcai emberektől némi pénzt kér.
A koldus egész nap kalapolt, hogy meglegyen az ebédje. A kezdő zenészek az aluljáróban kalapolnak.
2. Adományokat összeszed egy közösség tagjaitól egy nemes vagy közös célra.
A nőegylet tagjai a templom díszítésére kalapolnak. A szülők addig kalapoltak, amíg összegyűlt a pénz a beteg gyerek műtétjére.
Eredet [kalapol < kalap + -ol (melléknévképző)]