Kalandor szó jelentése
kalandor (főnév)
1. Bujdosva vándorló személy; csavarogva kalandozó idegen ember.
Az elűzött legény kalandor lett és bejárta az egész országot. A romos várban egy ideig kalandorok húzták meg magukat.
2. Felelőtlen szerencsevadász, komolytalan, megbízhatatlan személy, aki gyanús ügyekbe gátlástalanul belevág; pénzt, sikert, hatalmat hajhász.
A nő udvarlójáról kiderült, hogy egy kalandor, aki ki akarta használni őt. A közös üzletből nem lett semmi, mert a fickó csak egy kalandor, nem komoly partner.
Eredet [kalandor < kaland + -or (főnévképző)]
