Kabinet szó jelentése
kabinet (főnév)
1. Szleng: Kormány; a miniszterelnök vezetése alatt álló miniszteri testület, amely az állam törvények alapján működő közhivatalnoki rendszerét, az állami hatóságokat, kormányzati szerveket irányítja.
A kabinet hetente legalább egyszer összeül. A törvényjavaslatokat a kabinet hagyja jóvá az országgyűlés elé terjesztés előtt. A miniszterelnök a kabinet nevében nyilatkozik a sajtónak.
2. Oktatás: Oktatási részleg egy egyetemen vagy főiskolán, ahol a hallgatók és az oktatók egy adott szakterületet megvitathatnak, azzal közösen foglalkozhatnak.
A hallgatók megtöltötték a néprajzi kabinetet. A zeneművészeti főiskolán a barokk zene kabinet nagyon népszerű a hallgatók között.
3. Régies: Kis szoba; általában kis, keskeny oldalhelyiség; benyíló.
A könyvtárszoba mellett van egy kabinet, négyszemközti megbeszélésekre. A parkra nyíló kabinetben csupán két kényelmes szék áll.
4. Régies: Mosdófülke vagy illemhely.
A kabinetben mindig van tiszta törülköző és szappan. A lakásban minden hálószobához van egy kabinet.
Eredet [kabinet < francia: cabinet (különterem, „szobácska”) < cabine (fülke) < lásd: kabin]
