Tartalom

Kér

kér (ige)

Kívánságot közöl. Ezt mindenféle fenyegetés nélkül, általában udvarias formában teszi, mert természetesnek veszi ennek teljesítését. Kívánsága arra irányul, hogy a másik fél adjon oda, illetve adja meg neki, vagy tegye lehetővé számára, vagy tegye meg neki az óhajtott dolgot.

Kérlek, légy szíves, adj egy pohár vizet. A nő tüzet kér a férfitől, így kezdeményezi az ismerkedést.

Eredt [kér < ómagyar: kér < ősmagyar: kier (kér) < dravida: kaiyer (kér < markát odanyújtja)]

További részletezés

1. Írásban igényel udvarias hangon. Kötött formában, egy kérvényben fejezi ki a kívánságát, hogy szeretne jóváhagyást vagy engedélyt kapni.

Az alkalmazott beadványában előre kérte azokat az időpontokat, amikor el szeretne menni szabadságra. A telektulajdonos a kész családi ház terveivel építési engedélyt kért a helyi hatóságtól.

2. Egy termék vásárlási szándékát közli ...

3. Árat közöl ...

4. Cserébe ellenértéket kíván ...

5. Hitelt akar ...

6. Ellenőrzésre látni kíván ...

7. Egy helyre rendel ...

8. Viselkedéssel kívánságot közöl ...

9. Könyörögve kíván ...

10. Rábeszél egy cselekvésre ...

11. szerepre kívánja ...

12. egy helyre parancsol ...

13. Udvarias választ ad ...

14. Ismétlést kíván ...

15. Udvarias közlés ...

16. Udvariasságot hangsúlyoz ...

17. Kívánságot közöl ...

18. További lapot óhajt ...

19. Hatósági úton követel ...

A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.

-kár, -kér (igeképző)

Lásd: -kál, -kél, -kár, -kér (igeképző)

A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.

Kér – igeragozás

Kijelentő mód, jelen idő
alanyitárgyas
énkérekkérem
tekérszkéred
ő, önkérkéri
mikérünkkérjük
tikértekkéritek
ők, önökkérnekkérik
Kijelentő mód, múlt idő
alanyitárgyas
énkértemkértem
tekértélkérted
ő, önkértkérte
mikértünkkértük
tikértetekkértétek
ők, önökkértekkérték
Feltételes mód, jelen idő
alanyitárgyas
énkérnékkérném
tekérnélkérnéd
ő, önkérnekérné
mikérnénkkérnénk
tikérnétekkérnétek
ők, önökkérnénekkérnék
Felszólító mód
alanyitárgyas
énkérjekkérjem
tekérjél / kérjkérjed / kérd
ő, önkérjenkérje
mikérjünkkérjük
tikérjetekkérjétek
ők, önökkérjenekkérjék
Ható ige, jelen idő
alanyitárgyas
énkérhetekkérhetem
tekérhetszkérheted
ő, önkérhetkérheti
mikérhetünkkérhetjük
tikérhettekkérhetitek
ők, önökkérhetnekkérhetik
Ható ige, múlt idő
alanyitárgyas
énkérhettemkérhettem
tekérhettélkérhetted
ő, önkérhetettkérhette
mikérhettünkkérhettük
tikérhettetekkérhettétek
ők, önökkérhettekkérhették
Ható ige, feltételes mód
alanyitárgyas
énkérhetnékkérhetném
tekérhetnélkérhetnéd
ő, önkérhetnekérhetné
mikérhetnénkkérhetnénk
tikérhetnétekkérhetnétek
ők, önökkérhetnénekkérhetnék
Ható ige, felszólító mód
alanyitárgyas
énkérhessekkérhessem
tekérhesskérhesd / kérhessed
ő, önkérhessenkérhesse
mikérhessünkkérhessük
tikérhessetekkérhessétek
ők, önökkérhessenekkérhessék
Főnévi igenév
kérni
Határozói igenév
kérve, kérvén, kérvést
Melléknévi igenév és képzett melléknevek
kérő, kérendő, kérős, kérhető, kérhetetlen, kéretlen
Képzett főnév
kérés