Köntös szó jelentése
köntös (főnév)
1. Laza ujjas felsőruha; otthon vagy fürdőben használt, hosszú, bő kabátféle ruha.
Az asszony fürdés után egy köntösbe bújt. A férfi a csengetésre köntösben megy ajtót nyitni.
2. Régies: Felsőruha; hosszú, bő kabát.
A király egy díszes köntöst viselt, amikor a követet fogadta. A rajta levő köntöst aranyszállal hímezték ki.
3. Régies: Hivatali felsőruha; egy hivatás, méltóság külső jeleként viselt köpeny- vagy palástszerű ruha.
A bíró felveszi a köntösét, amikor ítélkezéshez fog. A főlovász köntösben lovagol ki a király oldalán.
Eredet [köntös < ómagyar: köntös, kantus (köntös) < perzsa: kandüs (díszköpeny)]
