Kényszer szó jelentése
kényszer (főnév)
1. Erőszakos ráhatás; egy személy vagy csoport kontrolláló tette, vagy egy helyzet, állapot, körülmény olyan jellege, amelynek hatására egy másik személy vagy csoport az esetleges ellenállásával felhagyva, másképpen cselekszik, viselkedik, mint ahogy azt eredetileg akarta vagy szerette volna.
A kényszer előbb-utóbb erőszakos választ szül. A kényszer ellen előbb-utóbb lázadni fognak a kényszert elszenvedők. A kényszer csak átmeneti megoldás lehet: sokáig nem lehet fenntartani.
2. Lélektan: Belső irányító erő, amely egy személy, vagy csoport létét, mások előtti megítélését fenyegetve arra indítja őt, hogy olyan dolgot megtegyen, vagy olyanná váljon, amit e ráhatás nélkül nem tenne meg, illetve amilyen nem lenne.
Az osztályba bekerülve az új diák kényszert érzett arra, hogy elfojtsa saját szorgalmát, mert a többiek strébernek tartanák. A szülők féltik a gyereküket a különféle haveri kényszerektől. A lány kövérnek gondolja magát, és ezért koplalási kényszer jött rá.
Eredet [kényszer < ómagyar: kényszer, kínszer < kény + szer (főnév II.)]
