Kémlel
kémlel (ige)
1. Figyelmesen, fürkészve néz egy jelenséget, eseményt, területet, dolgot, hogy megfigyelje.
A hajóskapitány távcsövével a látóhatárt kémleli. A vár kapitánya a bástya tetejéről az ostromlók elhelyezkedését kémleli.
2. Kutat ...
3. Titokban megfigyel ...
4. Ellenséget kipuhatol ...
Kémlel – igeragozás
Kijelentő mód, jelen idő
| alanyi | tárgyas |
|---|
| én | kémlelek | kémlelem |
|---|
| te | kémlelsz | kémleled |
|---|
| ő, ön | kémlel | kémleli |
|---|
| mi | kémlelünk | kémleljük |
|---|
| ti | kémleltek | kémlelitek |
|---|
| ők, önök | kémlelnek | kémlelik |
|---|
Kijelentő mód, múlt idő
| alanyi | tárgyas |
|---|
| én | kémleltem | kémleltem |
|---|
| te | kémleltél | kémlelted |
|---|
| ő, ön | kémlelt | kémlelte |
|---|
| mi | kémleltünk | kémleltük |
|---|
| ti | kémleltetek | kémleltétek |
|---|
| ők, önök | kémleltek | kémlelték |
|---|
Feltételes mód, jelen idő
| alanyi | tárgyas |
|---|
| én | kémlelnék | kémlelném |
|---|
| te | kémlelnél | kémlelnéd |
|---|
| ő, ön | kémlelne | kémlelné |
|---|
| mi | kémlelnénk | kémlelnénk |
|---|
| ti | kémlelnétek | kémlelnétek |
|---|
| ők, önök | kémlelnének | kémlelnék |
|---|
Felszólító mód
| alanyi | tárgyas |
|---|
| én | kémleljek | kémleljem |
|---|
| te | kémleljél / kémlelj | kémleljed / kémleld |
|---|
| ő, ön | kémleljen | kémlelje |
|---|
| mi | kémleljünk | kémleljük |
|---|
| ti | kémleljetek | kémleljétek |
|---|
| ők, önök | kémleljenek | kémleljék |
|---|
Ható ige, jelen idő
| alanyi | tárgyas |
|---|
| én | kémlelhetek | kémlelhetem |
|---|
| te | kémlelhetsz | kémlelheted |
|---|
| ő, ön | kémlelhet | kémlelheti |
|---|
| mi | kémlelhetünk | kémlelhetjük |
|---|
| ti | kémlelhettek | kémlelhetitek |
|---|
| ők, önök | kémlelhetnek | kémlelhetik |
|---|
Ható ige, múlt idő
| alanyi | tárgyas |
|---|
| én | kémlelhettem | kémlelhettem |
|---|
| te | kémlelhettél | kémlelhetted |
|---|
| ő, ön | kémlelhetett | kémlelhette |
|---|
| mi | kémlelhettünk | kémlelhettük |
|---|
| ti | kémlelhettetek | kémlelhettétek |
|---|
| ők, önök | kémlelhettek | kémlelhették |
|---|
Ható ige, feltételes mód
| alanyi | tárgyas |
|---|
| én | kémlelhetnék | kémlelhetném |
|---|
| te | kémlelhetnél | kémlelhetnéd |
|---|
| ő, ön | kémlelhetne | kémlelhetné |
|---|
| mi | kémlelhetnénk | kémlelhetnénk |
|---|
| ti | kémlelhetnétek | kémlelhetnétek |
|---|
| ők, önök | kémlelhetnének | kémlelhetnék |
|---|
Ható ige, felszólító mód
| alanyi | tárgyas |
|---|
| én | kémlelhessek | kémlelhessem |
|---|
| te | kémlelhess | kémlelhesd / kémlelhessed |
|---|
| ő, ön | kémlelhessen | kémlelhesse |
|---|
| mi | kémlelhessünk | kémlelhessük |
|---|
| ti | kémlelhessetek | kémlelhessétek |
|---|
| ők, önök | kémlelhessenek | kémlelhessék |
|---|
- Főnévi igenév
- kémlelni
- Határozói igenév
- kémlelve, kémlelvén, kémlelvést
- Melléknévi igenév és képzett melléknevek
- kémlelő, kémlelendő, kémlelős, kémlelhető, kémlelhetetlen, kémleletlen
- Képzett főnév
- kémlelés
További igék ragozása – igeragozási tárgymutató
