Kémény szó jelentése

kémény (főnév)

1. Füstöt elvezető építmény. Épületen vagy attól külön építve rendszerint téglából rakott, a tető szintjéből kiemelkedő, füst vagy gáz elvezetésére való függőleges akna.

Látszik, ha valaki begyújtott a kályhába, mert füstöl a ház szoba oldali kéménye. A gólya az elhagyott kéményre fészkelt. A város szélén több gyárkémény festette szürkére az eget.

2. Falba épített füstelvezető akna. Épület falában létesített függőleges zárt csőszerű nyílás, amely a kályhacsőből belejutott égésterméket felfelé a szabadba vezeti.

A kéményseprők emeletről emeltre ellenőrizték a kéményt. A kéményseprőmester a épület tetejéről láncos golyóval tisztította a kéményt. A kandalló fölött kezdődött a kémény.

3. Kazánból kivezető cső. Gőzhajtású, kazánnal ellátott járművön, gőzgépen füst vagy gáz elvezetésére való, függőlegesen elhelyezett, fémből készült cső vagy tölcsér.

A felfűtött, gyorsan zakatoló gőzmozdony kéményéből dőlt a füst. Az induló gőzhajó kéményéből sötét füst szállt fel.

4. Hegymászás: Magas, szűk, minden oldalról zárt meredek hasadék vagy szakadék két szikla között.

A hegymászó a kéményben kúszott fel a magasba. A kéményben alig volt repedés, ahová a biztosító szögeket be lehetett ütni.

Eredet [kémény < ómagyar: kémény < ősmagyar: kémény < dravida: kámaram (kémény, tűzhely) < kámam, kaymam (tűz, éget)]
Azonos eredetű szavak más nyelvben: latin: caminus (kémény, kemence) < görög: kaminosz (kemence). Lásd még: kamin

Nyelvtani adatok

Csak a Reklámmentes WikiSzótár.hu előfizetői számára használható funkció. Bejelentkezés >>>

Kifejezések

Korommal a kéménybe felírom – (megjegyzésre se méltó, nem kell többet foglalkozni vele).

Szabad kémény – (Népies: olyan füstelvezető járat, amelyet boltozatosan építenek a konyha fölé, és amely a konyha légterétől nincs mennyezettel elválasztva).

Lezárva 7K: 2010. augusztus 20., 22:20