Kémény szó jelentése
kémény (főnév)
1. Füstöt elvezető építmény. Épületen vagy attól külön építve rendszerint téglából rakott, a tető szintjéből kiemelkedő, füst vagy gáz elvezetésére való függőleges akna.
Látszik, ha valaki begyújtott a kályhába, mert füstöl a ház szoba oldali kéménye. A gólya az elhagyott kéményre fészkelt. A város szélén több gyárkémény festette szürkére az eget.
2. Falba épített füstelvezető akna. Épület falában létesített függőleges zárt csőszerű nyílás, amely a kályhacsőből belejutott égésterméket felfelé a szabadba vezeti.
A kéményseprők emeletről emeltre ellenőrizték a kéményt. A kéményseprőmester a épület tetejéről láncos golyóval tisztította a kéményt. A kandalló fölött kezdődött a kémény.
3. Kazánból kivezető cső. Gőzhajtású, kazánnal ellátott járművön, gőzgépen füst vagy gáz elvezetésére való, függőlegesen elhelyezett, fémből készült cső vagy tölcsér.
A felfűtött, gyorsan zakatoló gőzmozdony kéményéből dőlt a füst. Az induló gőzhajó kéményéből sötét füst szállt fel.
4. Hegymászás: Magas, szűk, minden oldalról zárt meredek hasadék vagy szakadék két szikla között.
A hegymászó a kéményben kúszott fel a magasba. A kéményben alig volt repedés, ahová a biztosító szögeket be lehetett ütni.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
