Káprázat szó jelentése
káprázat (főnév)
1. Látászavar igen erős fény hatására. A szem zavart állapota, amikor a tárgyak egy ideig csillogóan életlennek látszanak.
Az ember szemét megtéveszti a káprázat, ha a havas tájon erősen süt a nap. A halászok megszokták már, hogy néha a tengerről visszaverődő napfény miatt káprázat nehezíti a látást.
2. Csalóka látszat; a távolban lebegőnek tűnő dolog, ami valójában nincs ott, vagy sokkal távolabb van.
Az oázis látványa csak káprázat volt a sivatagban. A távoli kút látványa egy káprázat a nyári Alföld forróságában.
3. Képzelt látvány, látomás, vagy ábránd, amit egy embernek ott levőnek gondol, de valójában nincs ott.
A fiú tudta, hogy a szerelme látványa csak káprázat, mivel a kedvese messze van tőle. A beteg előtt káprázat jelent meg lázálmában.
4. Régies: Sérült értelmi állapot; gondolkodási zavar. Képtelenség az észszerű különbségtételre a jelen és a múlt emlékei között.
Az sokat szenvedő nő a káprázatba menekült a fájdalmak elől. Akit elragad a káprázat, annak nyugalomra és megfelelő táplálkozásra van szüksége.
Eredet [káprázat < kápráz(ik) + -at (főnévképző)]
