Jóvátétel szó jelentése
jóvátétel (főnév)
1. Rossz hatás helyrehozatala. Régebben elkövetett hiba, tévedés, ártó cselekedet, mulasztás káros hatásának, következményeinek enyhítése vagy megszüntetése.
A dolgozó a késésének jóvátételeként pár napig túlórázott. A férj a házimunkából való kimaradása jóvátételeként meghívta egy hosszú hétvégére a feleségét.
2. Büntető adó, amelyet egy háború után a legyőzött állam fizet a győztes államnak az okozott pusztításokért, károkért.
Az I. világháború után a győztes államok olyan mértékű jóvátételt róttak ki Németországra, hogy az képtelen volt pénzügyileg megszilárdulni. A II. világháború után is kiróttak a vesztes országokra jóvátételt, de az már nem volt akkora mértékű, mivel óvakodtak a korábbi helyzet megismétlésétől.
Eredet [jóvátétel < jó + -vá (határozórag) + te(sz) + -tel (főnévképző)]
