Jácint szó jelentése
jácint (főnév)
1. Növénytan: A liliommal rokon növény; erősen illatos, lila, fehér vagy rózsaszínű, dús, fürtös virágzatú, hagymás, lágy szárú kerti vagy szobai virág (Hyacinthus orientalis).
A kertész a kastély parkjában jácintokat ültet. Az asszony jácintot vesz a virágkereskedőnél, hogy otthon elültesse a virágoskertben. A monda szerint az Apolló isten által legyőzött Hüakinthosz spártai király földre hullott véréből nőttek ki az első jácintok.
2. Ásványtan: Ékkő; vörös vagy vöröses színű, szabályos rendszerben kristályosodó, egykor sokra értékelt drágakő. (Szakszerűbb neve: hiacint.)
A régész egy gyűrűt talált, amibe egy jácint van befoglalva. A pecsétgyűrű a jácinttal a férfi ujján csillog.
Eredet [jácint < latin: Hyacintus (nőszirom; drágakő) < görög: hüakinthosz (zafír)]