Jobbágy szó jelentése
jobbágy (főnév)
1. Telkes paraszt, földműves a feudalizmus idején, aki a földesúrtól kapott földön gazdálkodott, és neki ezért cserébe különféle kötelezettségekkel tartozott (adófizetés, robot).
A jobbágy a középkor végén földesurának termény- és pénzadóval, valamint munkabeli szolgáltatásokkal tartozott. A jobbágy a földesúr tulajdonában levő földet is művelte. A jobbágy tizeddel adózott az egyháznak is.
2. Történelmi: A királyt szolgáló nemes a középkor kezdetén.
A király udvarába gyűjtötte jobbágyait. A jobbágyok hűséggel és védelemmel tartoztak az uralkodónak.
3. Átvitt értelemben, régies: Alárendelt személy, aki egy magasabb rangú kívánságát, parancsát azonnal teljesíti.
A török szultán olyan embert szeretett volna Erdély élére, aki jobbágya lett volna. A miniszter szerette magát jobbágyokkal körülvenni.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
