Jelenség szó jelentése
jelenség (főnév)
1. Megfigyelhető tény vagy esemény, amely a fizikai világban egy adott térben észlelhető változások által megfigyelhető. Ezek a változások az adott térben lévő anyag, illetve meglévő energiák formai, megnyilvánulásbeli, így időbeli átrendeződéséből állnak.
A természettudós a fizikai világ jelenségeit kutatja. A csillagász egy égi jelenségre figyelt fel: a Jupiter a Hold alatt 3 fokkal volt látható a Vízöntő csillagképben. A bolygók mozgásának jelenségeiből további bolygókat fedeztek fel az elmúlt századokban.
2. Feltűnő személy. Olyan, általában híres ember, aki öltözködésével, viselkedésével, megjelenésével, képességével képes sok figyelmet magára vonni.
Ez az énekes kész jelenség a maga műfajában. A sztárok többé-kevésbé mind jelenségek.
3. Megtapasztalható események sora, folyamat; a múltbeli történések, folyamatok eredményeképpen létrejött körülmények és hatások összessége egy helyen és időben.
A kábítószerek terjedésének jelensége ma már csak nemzeti összefogással lenne megoldható. Káros jelenség tapasztalható a vitaminpiacon: egyre több a silány minőségű étrend-kiegészítő, amelynek következtében ezek nem megfelelő hatásfoka aláássa az ilyen termékekbe vetett bizalmat.
4. Bámulatot keltő tünemény.
– A hercegkisasszony jelensége ámulattal töltötte el a teremben megjelent királyfikat – mesélte a nagypapa az unokájának. A lenyugvó nap jelensége legtöbbször megkapó látvány.
5. Filozófia: Létező állapot, amely egy megfigyelhető tény okozója. Ez az, ami a fizikai világban észlelhető változás kiváltó okaként észszerűen kikövetkeztethető.
A gondolati folyamatok jelenségeit a döntéseink következményeiben érzékelhetjük. A szándék meglétének jelensége ott van minden tettünk mögött.
Eredet [jelenség < jelen + -ség (főnévképző)]
