Janicsár szó jelentése
janicsár (főnév)
1. Történelmi: Válogatott gyalogság a szultáni Törökországban, akiket többnyire az ellenségtől elrabolt rabszolga-gyerekekből neveltek fel vallási fanatizmusban.
Több janicsár harcos esett foglyul. Ha túlélték a harcokat, a janicsárok mesés vagyont kaptak szolgálataikért.
2. Átvitt értelemben: Szolgalelkű személy, aki urainak érdekében saját népe ellenében is mindenre kész, bűnösen odaadó, nagyon engedelmes.
Az elnyomó rendszer janicsárjai kiszolgáltatták az országot az idegen hatalomnak. A változások érintetlenül hagyták a janicsárokat, így valójában nem történt semmi javulás.
Eredet [janicsár < török: jenicseri (janicsár, katona) < jeni (új) + cseri (sereg)]
