Isten szó jelentése

isten (főnév)

1. A világegyetem teremtője, a benne érvényesülő törvények forrása.

Az isten teremtette a világot. Sok ember nem hisz istenben, ők azt gondolják, hogy az anyagi világ öröktől fogva van, és nincs rajta kívül álló ok.

2. Örökké élő, teremtő lény, akinek a képességei a kézzel fogható és testi érzékszervekkel érzékelhető, anyagi világ felett állnak.

A görögöknek rengeteg istenük volt. Ha az embert szellemi lénynek tekintjük, akkor akár ő is lehet isten, ha megszabadul az anyagi világ okozta nyomástól.

3. Átvitt értelemben: Olyan személy vagy dolog, akit/amit egy személy rögeszmésen a legfontosabbnak tekint, aki/ami áthatja tetteit, gondolatait, és döntéseit.

A kapzsi embernek pénz az istene. A szoknyavadász életében minden nő isten.

Eredet [isten < ómagyar: isten < ősmagyar: isten < akkád: isten (első, egy) < sumér: isten, išten (első) < istanu, gistan (egy)]
Hasonló szavak más nyelvben szanszkrit: ishtam (isten) < acsyuta (halhatatlan); dravida: assudan, ačudan (isten < halhatatlan, „elronthatatlan”)

Nyelvtani adatok

Csak a Reklámmentes WikiSzótár.hu előfizetői számára használható funkció. Bejelentkezés >>>

Kifejezések

Az isten ege alatt – (a.) a szabadban; b.) a föld kerekségén, az egész világban).

Az isten háta mögé – (egy eldugott, félreeső, távoli helyre).

Az isten háta mögött – (egy távol eső, nehezen hozzáférhető hely).

Él még a magyarok istene – (létezik a magyarokat segítő, és az ellenségeit büntető természetfölötti erő).

Isten fizesse meg – (pénzadomány, alamizsna átvételkor mondott jókívánság).

Isten háza – (a templom).

Isten igazában – (valóban, nagy kitartással és erőfeszítéssel, nem tessék-lássék módon).

Isten országa – (a.) a mennyország, ahol a Teremtő közvetlenül jelen van; b.) a hívők összessége).

Isten adta – (vagy lopta, vagy gazdátlanul találta).

Isten éltessen! – (jókívánság általában születés- vagy névnap alkalmából: a Teremtő életet adó és meghosszabbító gondoskodása legyen veled).

Isten engem úgy segéljen! – (fogadalmat, esküt megerősítő fordulat, amellyel azt kívánjuk, hogy a Teremtő is úgy viszonyuljon hozzánk, a sorsunkhoz, ahogy mi gondoskodunk a kötelességül vállaltak teljesítéséről, betartásáról).

Isten haragja – (az égből lecsapó villám).

Isten neki – (belegyezést jelent: hát legyen úgy, ha másképp nem lehet).

Isten neki, fakereszt – (belegyezést fejez ki: nem bánom, legyen úgy, ahogy te akarod).

Isten ostora – (a.) az istentől az egyes emberekre vagy népekre szállt büntetés; b.) világhódító, aki népeket igázott le, országokat pusztított el; c.) gonosz ember, aki csak mások kárára törekszik).

Isten őrizz! – (attól védjen meg a Teremtő! csak ne történjen meg!)

Isten pénze – (a szegények számára gyűjtött alamizsna).

Isten szamara – (ostoba ember).

Istenem! – (bánat vagy aggódás kifejezése).

Istentől való ember – (Régies: becsületes ember).

Kinőtt az isten markából – (nagyra nőtt).

Megveszi az isten hidege – (Népies: nagyon fázik, majd megfagy).

Köszönések

Adjon isten jó napot! – (üdvözlésre használt köszöntés).

Az isten áldja! – (búcsúzáskor használt köszönés).

Isten hozta – (a vendég megérkezésekor mondott üdvözlő szó: örülök, hogy megérkezett).

Isten hozzád! – (búcsúzáskor használt köszönés).

Isten (tulajdonnév)

Vallási, kereszténység: Természetfeletti lény, aki a fizikai világ teremtője, és aki ebbe teremtette az embert, felügyeli az életét, számon kéri a cselekedeteit, és egyszülött fiát adta bűnök bocsánatára.

A Biblia szerint Isten hét nap alatt teremtette a világot. A hívő ember szerint az Isten látja cselekedeteidet.

Lezárva 7K: 2010. július 17., 13:35