Isten szó jelentése
isten (főnév)
1. A világegyetem teremtője, a benne érvényesülő törvények forrása.
Az isten teremtette a világot. Sok ember nem hisz istenben, ők azt gondolják, hogy az anyagi világ öröktől fogva van, és nincs rajta kívül álló ok.
2. Örökké élő, teremtő lény, akinek a képességei a kézzel fogható és testi érzékszervekkel érzékelhető, anyagi világ felett állnak.
A görögöknek rengeteg istenük volt. Ha az embert szellemi lénynek tekintjük, akkor akár ő is lehet isten, ha megszabadul az anyagi világ okozta nyomástól.
3. Átvitt értelemben: Olyan személy vagy dolog, akit/amit egy személy rögeszmésen a legfontosabbnak tekint, aki/ami áthatja tetteit, gondolatait, és döntéseit.
A kapzsi embernek pénz az istene. A szoknyavadász életében minden nő isten.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
