Irón szó jelentése
irón (főnév)
1. Íróeszköz, amelynek lényeges része a pálcika alakú puhafába ágyazott vagy más anyagból készült hengeres tokba foglalt, könnyen nyomot hagyó grafitrudacska.
A kisfiú előszedte a színes irónját, és rajzolni kezdett. A puha hegyű irón vastag vonalat hagyott a papíron. Az ács irónnal jelöli be a gerendán a vágás helyét.
2. Régies: Ónrudacska, amit írásra használtak.
A szerzetes elővette az irónt, és elkezdett rajzolni egy deszkalapra. A jegyző papírt és irónt vett elő, hogy leírja, mit mond a falu bírája.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
