Irányzék szó jelentése
irányzék (főnév)
1. Célzóeszköz; egy tűzfegyverre szerelt optikai eszköz, amely segít a fegyvert pontosan a cél felé irányítani.
A vadász a vadászat előtt ellenőrzi az irányzékot. A vadász a szarvasra célozva az irányzékot nézi. A puskán egy távcsöves irányzék van.
2. Ágyút célzó ék, amellyel az ágyút célzáskor fölemelik, hogy milyen messzire hordjon.
A tüzér a távolság miatt igazít az irányzékon. Az irányzék állítása után most messzebbre tud lőni.
Eredet [irányzék < irány(o)z + ék (főnévképző I.)]
Lezárva 7K: 2012. február 14., 18:52
