Irgalom szó jelentése
irgalom (főnév)
1. Együttérző, segíteni akaró részvét más személy nehéz sorsa, szenvedése iránt.
A mesében a gonosz mostoha szívében nincs irgalom. A jó király tele van irgalommal az alattvalói iránt.
2. Vallási: Isteni bűnbocsátás, a bűneit őszintén megbánó hívő iránt megnyilvánuló kegyelme.
A pap az isten irgalma alapján megbocsátja a bűnöket. A rossz lelkiismeretű ember irgalomért könyörög.
3. Régies: Kegyelem; büntetés elengedése vagy bosszúról való lemondás annak a részéről, akinek a másik fél teljesen ki van szolgáltatva.
A király irgalmában részesíti a halálra ítéltet. A zsarnoknak nincs irgalom.
Eredet [irgalom < ómagyar: irgalom < ősmagyar: irgat, jorgat (irgalmaz, megért) < dravida: irangal, irangu (megért, elnéz)]
