Intézmény szó jelentése
intézmény (főnév)
1. Egy átfogó céllal létesített szervezet, amely a gazdasági, kulturális, egyházi, szociális, oktatási élet, egészségügy vagy az államigazgatás területén működik.
Az intézet egyben intézmény is, de van olyan intézmény, amely nem intézet. Az adóhivatal például egy intézmény, de nem intézet. A város önkormányzata felügyeli a helybeli oktatási intézményeit. Az intézmény élén egy igazgató áll. A püspöki hivatal egyházi intézményként irányítja a hozzá tartozó egyházközösségek hitéletét.
2. A társadalmat alkotó szervezetek egyike, amely megtestesíti a társadalom pénzügyi, gazdasági, politikai és kulturális működésének egy részét.
A kapitalizmus intézményeihez tartoznak a nagy bankházak. Egy ország politikai intézményeihez tartoznak a helyi önkormányzatok, állami hivatalok. A katolikus egyház intézményei közé tartozott az inkvizíció.
3. Átvitt értelemben: Társadalmi működési forma; emberi társas kapcsolatokat fenntartó szokás.
A társadalomban a legrégebbi koroktól működik a házasság intézménye. Az iparosodás és városiasodás egyre növekvő mértékével felbomlott az együtt elő több generáció intézménye. A kínai társadalomban a 300-500 fős rokoni klánok intézménye még ma is jól működik.
4. Átvitt értelemben: Jó találmány, nagyon hasznos tárgy, dolog.
Kitűnő intézmény a jó puha ágy. Egy jó erős utazótáska jó szolgálatot tevő intézmény, ha az ember messzire utazik.
Eredet [intézmény < intéz + -mény (főnévképző)]
