Intuíció szó jelentése
intuíció (főnév)
1. Ösztönös megérzés; egy személy veleszületett tudási képessége, ami egyénenként eltérő mértékben nyilvánul meg. A dolgok közti mély összefüggések meglátása egyéni nézőpont alapján. A helyes eredmény hirtelen felismerése gondolkodási folyamat nélkül és anélkül, hogy tudná, miként jutott el hozzá.
A művészekben, feltalálókban erős az intuíció. A mérnök egy új műszaki megoldásra jött rá intuíciója segítségével, amit aztán igazoltak az alkalmazási próbák is. A mesterszakács előre tudta milyen lesz az új étel íze, csupán az intuíciójának köszönhetően.
2. Lelki elmélyedés folyamata; belső szemlélődés cselekvése, amikor egy személy a saját gondolatvilágában mélyül el a külső világ helyett.
Ha kimész egy néptelen dombtetőre és a messzi tájat csodálod, könnyebben megy az intuíció, mint a szobádban bezárva. Intuíció közben senki sem szereti, ha zavarják.
3. Belső tudás; teljes bizonyosság egy ismeretben, tényben anélkül, hogy bármely külső adat vagy hatás okozná, kiváltaná ezt. Közvetlen, tiszta tudással teremtett saját igazság érzékelése.
A feltaláló intuíciójával megoldást talált arra, hogy az elképzelt gépe jól működjön. Az ember intuíciójának köszönhetően mindig tudja, mi a helyes választás, és tisztában van azzal, hogy mikor választja a rossz utat. Az intuíció eltér az ábrándozástól, mert ennél az illető nem tétlenül vágyakozik, hanem pontosan tudja, hogy így van.
4. Filozófia: Önálló nézőpont szerinti megismerés; egy összefüggés vagy kapcsolat lényegének megismerése belső szemlélettel, saját nézőponttal meglátva azt, és nem külső megtapasztalással, nem logikai következtetéssel kiokoskodva.
Az intuíció az idealista filozófia módszerei közé tartozik. A anyagi szemlélet számára az intuícióban túl nagy a véletlenszerűség és bizonytalanság, ezért elveti azt.
Eredet [intuíció < latin: intuitio (szellemi, belső látás) < intueor, intuor (megcsodál, ránéz) < tueor, tuor (rátekint, néz) < görög: tuo (ránéz < céloz)]]]
