Intés szó jelentése
intés (főnév)
1. A figyelem felhívása egy veszélyre vagy meggondolatlan cselekedetre.
Intésemnek semmi haszna nem volt: a gyerek azért is felmászott a szekrényre. A dobálózó fiúk a tanár intésére rögtön abbahagyták a rosszalkodást.
2. Oktató figyelmeztetés; erkölcsi célzatú, javító szándékú, életviteli irányelveket megszabó, káros hatástól óvó tanács, hogy a jövőben elkerülje a bajt.
A nagypapa jóindulatú intését megszívlelte az unoka. A pap szentbeszédében egy intést intézett a misére összegyűlt hívekhez.
Eredet [intés < int (ige) + -és (főnévképző)]
