Inka szó jelentése
inka (főnév)
1. Történelmi: Dél-amerikai indián nép, akik a Csendes-óceán partján éltek a mai Equador, Peru, Bolívia és Chile egyes részein. (Többes számban használva.)
Az inkák erős birodalmat hoztak létre a 15. századra, amelyben 10 millió ember élt. Az inkák országa az Andok magas bérceit is magában foglalta. Az inkák nyelve a kecsua.
2. Történelmi: Dél-amerikai őslakos, főleg férfi, aki ehhez (1) a néphez tartozott.
Az inka büszke harcos volt. Az inka szorgalmasan dolgozott a földjén.
3. Történelmi: Uralkodó család, akiknek tagjai a róluk elnevezett dél-amerikai indián birodalom élén álltak.
Az inka trónja a fővárosban volt. Az inka a Napisten fia volt.
Eredet [inka < spanyol: Inga (inka) < kecsua: Inca (király < törzsfőnök)]