Indukció szó jelentése
indukció (főnév)
1. Fizika: Villamos jelenség, illetve folyamat, amelynek során változó mágneses tér hatására elektromos áram keletkezik a vezetékben.
A fizikaórán a kísérlet során a tanár egy áramkör mellett az állandó mágnes mozgatásával indukciót mutat be az osztálynak. Az indukció erőssége attól is függ, hogy mennyire gyors a mozgás.
2. Filozófia: Következtetési mód, amely során egyes megfigyelt jelenségekből, tényekből kiindulva általános érvényű ítélethez, igazsághoz jutunk el.
A filozófus indukcióval bizonyítja be következtetésének helyességét. Az indukció akkor igazán hasznos, ha a valóság megfigyelésén alapszik.
3. Nyelvtan: Beszédhang-módosulás; az a hatás, amelyet egy szóban vagy érintkező szavak határán egy beszédhang egy másikra tesz, és az ennek következtében módosul (hasonul vagy elhasonul).
A "menjünk" szóban indukció miatt ejtjük "nny" hangként az "n" és "j" betűt. Az indukció hatására kiejtett beszédhang általában nem tükröződik az írásban.
Eredet [indukció < latin: inductio (vonzás, bevitel, bevezetés) < in (be-) + duco (vezet)]
