Imperatív szó jelentése
imperatív (melléknév)
1. Ritka: Parancsoló, felszólító (körülmény, hang, felszólítás), amely magában hordja egy cselekvés szükségességét, megteendő voltát.
Az igazgató imperatív hangot használ a beosztottaival szemben. A válság imperatív hatása ellen még hatékonyabb reklámozással, és még magasabb minőségű szolgáltatással védekezik a vállalkozó.
2. Szükségszerű (állapot, következmény, hatás), ami az előzményekből elkerülhetetlenül adódik.
A lelkiismeret-furdalás imperatív hatása a betegség. A mai imperatív állapotokat a múltban okozta az ember.
Eredet [imperatív < latin: imperativus (parancsoló) < impero (parancsol) < im- (be-) + paro (akar) < héber: bara (alkot, készít)]
Lezárva 7K: 2012. január 31., 19:41
