Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Imperatív szó jelentése

(Imperativ szócikkből átirányítva)

imperatív (melléknév)

1. Ritka: Parancsoló, felszólító (körülmény, hang, felszólítás), amely magában hordja egy cselekvés szükségességét, megteendő voltát.

Az igazgató imperatív hangot használ a beosztottaival szemben. A válság imperatív hatása ellen még hatékonyabb reklámozással, és még magasabb minőségű szolgáltatással védekezik a vállalkozó.


2. Szükségszerű (állapot, következmény, hatás), ami az előzményekből elkerülhetetlenül adódik.

A lelkiismeret-furdalás imperatív hatása a betegség. A mai imperatív állapotokat a múltban okozta az ember.


Eredet [imperatív < latin: imperativus (parancsoló) < impero (parancsol) < im- (be-) + paro (akar) < héber: bara (alkot, készít)]


Lezárva 7K: 2012. január 31., 19:41





WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)