Imperatívusz szó jelentése
imperatívusz (főnév)
1. Régies, nyelvtan: Felszólító mód; az ige által kifejezett cselekvésre, történésre, létezési állapotra utasít.
Az iskolában a nyelvtanórán az imperatívuszt tanulja az osztály. A német órán a német nyelv imperatívuszában ragoz a tanuló egy igét.
2. Régies: Erkölcsi parancs, az erkölcsi magatartásra való törekvés, amely kortól, társadalomtól, életkörülményektől függetlenül, öröktől fogva jelen van az emberi természetben.
Ha a személy hibát követ el, az imperatívusszal kerül ellentmondásba. Az imperatívusz miatt így lelkiismeret-furdalása van.
Eredet [imperativusz < latin: imperativus < impero (parancsol) < im- (be-) + paro (akar) < héber: bara (alkot, készít)]
Lezárva 7K: 2012. február 1., 13:54
