Illetőség szó jelentése
illetőség (főnév)
1. Állandó lakhely, hovatartozás vagy származási hely.
A vállalat a fővárosi illetősége ellenére vidéken is dolgozik. A művész büszke a falusi illetőségére.
2. Régies: Működési hatáskör. Egy felelős személy intézkedési jogának területe, érvényességi határa.
A könyvelő illetősége alá tartozik minden pénzügyi esemény. Az igazgató illetősége a szerződések kötésére is kiterjed.
3. Régies: Ügyintézési díj, illeték. Hivatalos eljárásért, hatósági dokumentum kiállításáért fizetendő pénz.
A ház megvásárlásakor a vevő rendezi az átíratási illetőséget. A tárgyalás után nekünk kellett illetőséget fizetni.
Eredet [illetőség < illető + -ség (határozórag)]
