Hörgő szó jelentése
hörgő (főnév)
1. Biológia: Latinul: bronchus. A tüdőbe lépő két főhörgő nagyobb, majd egyre kisebb csőszerű elágazódásai.
A gyulladás az egyik hörgőből terjedt el. A bal tüdő hörgőiben váladék gyűlt fel.
hörgő (melléknév)
2. A melléből, a torkából rekedt, fuldokló hangot adó.
A fuldokló ember hörgő hangon próbált lélegzethez jutni. A beteg fájdalmában hörgő hangon kiabált.
Eredet [hörgő < hörög + -ő (melléknévképző)]