Hír szó jelentése
hír (főnév)
Közölt új adat; információ közelmúltbeli eseményekről, változásokról.
A békekötés hírének hallatára az emberek kitódulnak az utcákra. Ez a hír bejárja a Földet. A jó hír szárnyakon jár.
Eredet [hír < ómagyar: hír < ősmagyar: jiri, hiri (hír) < dravida: kíru (hirdet, kiabál)]
Megjegyzés: hasonló szó a sumér: hir, gir (hír, üzenet < küldés).
További részletezés
1. Beszámoló egy eseményről, történésről, amely (lehetőleg) tényszerűen elmondja, hogy kivel vagy kikkel, mi és mikor történt.
A futár megjött a hírrel, hogy győzött a csapat. Jó lenne már hírt kapni a régi barátom felől: mi történt vele az utóbbi években.
2. A média számára értelmezett beszámoló, szenzáció. Valódi eseményről, történésről szóló, a média előre kialakított szándéka szerint elferdített beszámoló, amely alkalmas az emberek hozzáállásának formálására. Ezzel alakítják ki a közvéleményt.
Ahhoz, hogy valami hír legyen, a következő dolgokról kell beszámolnia: botrány, erőszak, pusztítás, szex, sok pénzzel legyen kapcsolatos, és legyenek a dologgal kapcsolatban híres emberek. A híreket mindig előzetesen gondosan megszerkesztik. A híradó sok rossz hírt közöl.
3. Átvitt értelemben: Előjel, amely egy esemény, történés közeli bekövetkezésére mutat, utal.
A hóvirág kikelte már a tavasz híre. A csillag Jézus születésének hírét jelezte.
4. Átvitt értelemben: Széles körben elterjedt vélemény egy személyről, tárgyról, dologról.
Egy vezető sokat ad a hírére. A lányt hírbe hozták a faluban.
5. Átvitt értelemben: Hírnév, dicsőség; kiváló tett, teljesítmény, kimagasló érdem erkölcsi eredményeként keletkezett köztisztelet, számon tartott érték.
A kiváló művész országos hírt szerez magának. A híre az egész Földet bejárja.
Nyelvtani adatok
Kifejezések
A hír szerint – (úgy mondják, azt mondják).
Az a hír járja – (azt híresztelik, az a szóbeszéd).
Bíró hírével – (Régies: törvényes úton).
Ez nem történik isten hírével – (Népies: hamis, csalárd, nem tiszta úton/módon történik).
Hírbe hoz – (Régies: a.) férfi alkalmat ad rá, hogy pletyka keletkezzen arról a nőről, akinek udvarol; b.) pletykát terjeszt egy személyről).
Hírbe keveredik/jön vele – (egy személlyel kapcsolatos szerelmi viszonyáról beszélnek az emberek).
Hírben áll – (Népies: sok rosszat beszélnek róla).
Hírből sem ismeri / hírét se hallotta – (egyáltalán nem ismeri).
Híre fut neki – (hamar ismertté válik egy nevezetes esemény).
Híre jár – (szájról szájra terjed).
Híre szalad / szétszalad a híre – (gyorsan elterjed, hamar ismertté válik).
Hírében áll – (azt beszélik / úgy tudják róla, hogy az, annak mondják, tartják).
A gazda fösvény ember hírében áll. A legény becsületes ember hírében áll.
Hírét sem hallottam – (nem tudok róla semmit, nincs tudomásom róla).
Hírével / híre nélkül – (Népies: egy személy tudtával / tudta nélkül).
Hírré ad/tesz – (a.) közbeszéd tárgyává tesz; b.) új tudnivalót másoknak elmond).
Hírre kap – (hirtelen híressé, divatossá válik).
Hírt ad róla – (értesít, tudósít róla).
Hírt hall róla / hírét hallja – (szóbeszédből futólag értesül róla).
Hírül viszi – (tudomására hozza).
Holt hírét költi – (azt terjeszti róla, hogy meghalt).
Jó/rossz hírben áll – (jót/rosszat beszélnek róla).
Kósza hír – (bizonytalan hitelű, megbízhatatlan forrásból eredő, ismételten felbukkanó közlés).
Nagyobb híre volna annak – (többen vagy többet beszélnének róla, ha igaz volna).
Olyan hírek hallatszanak – (egyes emberek azt beszélik, úgy mondják).
Se híre, se hamva – (nyomtalanul eltűnt).
Szárnyaló hír – (gyorsan terjedő közlés).
Szófia beszéd/hír – (hazug beszéd, közlés, alaptalan szóbeszéd).
Veszett hír – (Népies: erkölcsi tekintetben romlott vagy romlottnak mondott személyről szóló vélemény).
Veszett hírét költi – (Régies: megrágalmazza őt).
Közmondás
A rossz hír szárnyon jár, a jó hír alig kullog.
Lezárva 7K: 2011. december 21., 11:47
