Hárs szó jelentése
hárs (főnév)
1. Növénytan: Dús lombú fa, amely a hazai erdőkben és díszkertekben gyakori és kedvelt. Szív alakú a levele, erős, édeskés illatú a virága, koronájának rendszerint szép, szabályos az alakja.
A parkban egymás mellett áll két hárs. A város főterén egy magányos hárs áll.
2. Ipari fa, ennek (1) könnyű, puha fája, amely könnyen faragható, gyorsan szárad. Fafaragáshoz, esztergáláshoz, fametszethez, bútorgyártáshoz, furnérkészítéshez, rétegelt lemeznek, facipő készítésére, cellulózgyártásra, rajzszén készítésére használják.
A hárs a szobrászok kedvelt fája. A hárs könnyen alakítható gőzöléssel.
3. Gyógyhatású virágzat, amely ezen (1) a fán terem. Alkalmazzák nátha, reuma és köszvény kezelésére, bár tartós kezelésre nem javasolják, mert szívpanaszokat okozhat.
A hárs a méhek kedvelt virága. A hárs leginkább június közepe táján, a teljes virágzás idején gyűjthető, az ilyen virágból főzik a legjobb gyógyteát.
4. Régies, tájszó: Háncs; rostos szövetű réteg fás növények kérge alatt, amely szerves tápanyagot továbbít a levelekből a fa többi részébe. Lehántva és hosszú szálakra foszlatva a kertészetben kötözésre, a háziiparban kosarak, szatyrok, szőnyegek fonására használják.
A gazda hárssal kötözi a szőlőt a karókhoz. Az asszony egy hársból font lábtörlőt vett a vásárban.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
