Háncs szó jelentése
háncs (főnév)
1. Rostos szövetű réteg fás növények kérge alatt, amely szerves tápanyagot továbbít a levelekből a fa többi részébe.
A sérült kéreg alól kilátszik a háncs. A háncsot elfedi a forradás.
2. Szálas faanyag; fa rostos anyaga lehántva és hosszú szálakra foszlatva, amelyet a kertészetben kötözésre, a háziiparban kosarak, szatyrok, lábbelik fonására használnak.
A háncsból bocskort is lehet készíteni. A gazda hánccsal kötözi fel a szőlővesszőket.
3. Vadászat: Vérerekben gazdag bőr, ami a szarvas, őz fejlődő agancsát borítja.
Az agancs röviddel a háncs levetése előtt kelti a leghatásosabb benyomást. A háncs tavasszal és kora nyáron védi és táplálja az új agancsot növekedés közben.
Eredet [háncs < hám + -cs (főnévképző I.)]
