Huncut szó jelentése
huncut (melléknév)
1. Ravaszul cselekvő (személy), aki fondorlatosan, ravaszul cselekszik; mást félrevezetve, ártalmára van.
A huncut gazember becsapja a másikat. A huncut ember barátnak mutatkozva rászedi azt, aki megbízik benne.
2. Furfangos észjárású (személy), aki céljait kerülő utakon, elmésen ravasz módszerekkel akarja megvalósítani.
A huncut gyerek úgy csavarja az ujja köré a nagyapját, hogy az eredmény mindig ellentmond a szülők nevelési elveinek. A huncut könyvelő megtalálja a kiskaput az adótörvényben.
3. Hamiskodóan pajkos (gyerek), pajzánkodó (személy).
A huncut kölyök már megint eltüntette az apja papucsát. A huncut lány egy újabb fiúval szemez.
4. Pajkos személyre jellemző (cselekedet, viselkedés, hozzáállás, megnyilvánulás).
A lány huncut tekintetének nem tud ellenállni a fiú. A huncut ígéretek pénzt vesznek ki az ember zsebéből. A kislány arcán egy huncut mosoly jelenik meg.
Eredet [huncut < középmagyar: huncut (gonosz, rossz) < német: Hundsfott, Hundsvogt (gazember < kutyapecér) < Hund (kutya) + Vogt (gondnok)]
