Hun szó jelentése
hun (főnév)
1. Ázsiai nép. A 4-5. században Belső-Ázsiából Európába vándorolt lovas nép, amely Attila alatt hazánk területéről irányított hatalmas birodalmat alapított, ami később sok kisebb népre esett szét, például: avar, úz/kun, cserkesz, adige/kabard, besenyő, tarna, kazár, szakul, bolgár, szabír, hungur stb.
A hun, avagy szkíta, szittya a magyarok egyik elődnépe volt. A hunok a Római Birodalmat is megrengették. A hun törzsek közül hét kazár (avagy kaza, kaba) törzs érkezett Árpád nagyfejedelem vezetése alatt a Kárpát-medencébe (nyék, megyer/magyar, kürtgyarmat, tarján, jenő, kér/kara és keszi).
2. Ehhez (1) a néphez tartozó személy.
A hun felajzotta az íját. A hun ügyesen ülte meg a lovát.
Eredet [hun < ómagyar: hun < ősmagyar: hun, hunn, khunn (az ősmagyar szittya népek összefoglaló neve) < Hun, Han (uralkodó család neve)]
