Humán szó jelentése
humán (melléknév)
Emberre jellemző (magatartás, hozzáállás, gondolkodásmód), az emberrel kapcsolatos, hozzá tartozó (dolog), emberekből álló (csoport, társadalom).
A humán magatartás jellemzője az előre gondolkodás. A humán értékek közt nagy jelentősége van a szabadságnak. A humán közösségek egyik összetartó ereje a segítség.
Eredet [humán < francia: humain (emberi) < latin: humanus (emberi, „földi”) < homo (ember) + humus (föld) összevonása]
Megjegyzés: a szóval a földi embert az égi istenekhez viszonyították.
További részletezés
1. Iskola: Társadalomtudományokat tanító (tanintézet, iskola, tagozat, osztály), ahol különösen az ókori klasszikus nyelveket, az irodalmat, filozófiát, történelmet (alaposabban) tanítják.
A szülők humán tagozatra íratják be a gyereküket, mert azt szeretnék, ha történész lenne belőle. A humán osztályban a tanulók ógörögöt és latint is tanulnak.
2. Átvitt értelemben: Szégyenletesen emberi; a gyenge, erénytelen, észszerűtlen, tisztességtelen emberekre széleskörűen jellemző.
Egy hiba elkövetése után azonnal bekövetkező humán reakció a hiba kimagyarázása. A rögzült humán gyarlóságok alapja éppen ez az önigazolás.
3. Régies: Emberséges, megértő (személy, közösség), aki méltányosan látja embertársait és az élet dolgait.
Az igazgató egy humán ember, akihez nyugodtan fordulhat bárki az alkalmazottak közül. Egy humán nevelő ne legyen egyben vajszívű is.
4. Régies: Megértő emberre jellemző (magatartás, hozzáállás, megnyilatkozás, cselekedet).
Mások tisztelete egy humán tulajdonság. A gyengébb segítése humán cselekedet.
Nyelvtani adatok
Kifejezés
Humán tárgy/tudomány – (Iskola, tudomány: iskolai tantárgy/tudomány, amelyik az emberi gondolkodással, művészetekkel, az emberi tevékenységekkel vagy a társadalmi jelenségek közti kapcsolatokkal foglalkozik).
A humán tárgyak körébe tartozik az irodalom, a történelem, a pszichológia, a filozófia. A humán tudományokat az egyetemek bölcsészkarán oktatják.
--Lezárva 7K: 2012. január 9., 20:13
