História szó jelentése
história (főnév)
1. Ügy, történet, amely többé-kevésbé kellemetlen (megtörtént) eset, (folyamatban levő) dolog.
A megvesztegetési botrányra úgy emlékeznek vissza a városban, mint egy cifra históriára. A furcsa história egy pályázat kiírásával kezdődött.
2. Szokatlan ügy, ritka eset.
Az április elsejei tréfa jó kis história volt. Nem mindennapos história történt tavaly a városban.
3. Események sora, egy személlyel megtörtént események szerves egészet képező sorozta.
A nagypapa élete hosszú história. Mindenkinek megvan a saját históriája.
4. Elbeszélés, figyelemreméltó történet; ügyek, események élőszóban való elmondása, elbeszélése vagy írásban való előadása, illetve az ilyen előadás szövege.
A férfi humoros históriával szórakoztatja a társaságot. Vége-hossza nincs a nagypapa históriáinak.
5. Irodalmi: Fordulatos történet, regényes ének; a magyar irodalomban a 16. és 17. században divatos mesei, mondai vagy hétköznapi tartalmú, erkölcstanító vagy csupán szórakoztató elbeszélő költemény.
Az irodalomórán a históriákról volt szó. Árgyélus históriája egy tündérmese a középkorból.
6. Régies: Történelem; egy nép, terület, intézmény múltja.
A városháza históriája a középkorig nyúlik vissza. A szótárírás históriája több száz éves.
7. Régies: Történetírás, az emberi történelem rendszerbe foglalásával foglalkozó tudomány. A megvalósult emberi történet leírása, amit a történetírók művelnek.
A história az élet tanítómestere. A história tanulsága szerint a háborúhoz vezető okokat tárgyalások útján jobb lett volna megoldani.
Eredet [história < latin: historia (történelem < elbeszélés < tudás) < görög: hisztoria (megtudottak, hallottak) < historo (tudakolózik) < hisztor (bölcs)]
