Hintó szó jelentése
hintó (főnév)
1. Díszes lovaskocsi, amely négykerekű, kárpitozott, rugózott, fedett vagy nyitott, lovak vontatta utasszállító jármű.
A városnéző túra résztvevői hintón járják végig a város nevezetességeit. A királyi család hintón megy a templomba a trónörökös esküvőjére.
2. Tájszó: Hinta; rendszerint kötéllel, lánccal, néha vasrúddal felfüggesztett deszkalap vagy szék alakú ülés, amelyet a rajta ülő vagy a mögötte álló személy előre-hátra lendít, lök.
A gyerekek hintón játszanak az udvaron. A hintó a vén diófára van felerősítve.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
