Himnusz szó jelentése
himnusz (főnév)
1. Dicsérő ének, vers, amely egy személy vagy közösség jó tulajdonságait, érdemeit, kiváló tetteit, győzelmeit zengi, magasztalja.
A király talpnyalója himnuszt ír az uralkodónak. A hadvezér győzelmére himnuszt ír a költő. Minden magyar ember el tudja énekelni a Himnuszt.
2. Vallási: Istent dicsőítő ének, amely magasztos hangvételű, illetve imaszerű óda.
A kórus az angyalok himnuszát énekelte. A középkorban sok himnuszt írtak Istenhez.
3. Átvitt értelemben: Túlzott dicséret; nagyhangú, áradozó, gyakran elfogult dicséret.
A kritikusok himnuszt zengenek a színész legutóbbi alakításáról. A szülő saját gyerekéről szóló himnuszt türelmesen hallgatja az osztályfőnök.
Eredet [himnusz < latin: hymnus (hálaadó ének) < görög: hümnosz (dicsének)]
