Hibernáció szó jelentése
hibernáció (főnév)
1. Biológia: Téli álom; bizonyos állatok alacsony testhőmérséklettel és a lelassult anyagcserével jellemzett hosszú nyugalmi állapota, főleg a táplálékszegényebb téli hónapokban.
A hibernációban az állat nyugalomban van a búvóhelyén. A hibernációban az állat testhőmérséklete megközelíti a környezet hőmérsékletét.
2. Biológia: Lefagyasztott állapot; olyan hosszan fennmaradó, nagyon alacsony hőmérsékletű testi állapot, amelyből az emberi testet (elméletileg) újra életre lehet kelteni károsodás nélkül.
Amerikában 74 ember elvégeztette magán a hibernációt. A hibernációból még senkit se próbáltak feléleszteni. A fantasztikus irodalomban a hosszan tartó űrutazásoknál olvashatunk a hibernációról.
Eredet [hibernáció < latin: hibernatio (telelés) < hiems (tél) < szanszkrit: hima (fagy)]
