Hibbant szó jelentése
hibbant (melléknév)
1. Zavart elméjű (személy), akinek tudati, lelki működésében, cselekedeteiben, beszédében, viselkedésében észrevehető, hogy nem képes józanul észlelni a jelen környezetét; aki nem egészen ép elméjű.
A hibbant ember nem tud magáról gondoskodni. A hibbant öreg magában motyog.
2. Zavart elméjű személyre jellemző (viselkedés, gondolkodás, megnyilatkozás).
A hibbant kapkodás nem vezet eredményre. A hibbant viselkedés sokszor nem szembeszökő.
Eredet [hibbant < újmagyar: hibbant ("meghibásodott" és "felhígult" összevonása) < hiba és hibban, hibbad (loccsan; sárban megcsúszik) < ősmagyar: hibóka, hibó (latyak, pocsolya) < híg]
