Hiba szó jelentése
hiba (főnév)
Tökéletlen helyzet vagy hiányos állapot, ami egy korábban okozott hatás, elvégzett művelet, elkövetett vagy elmulasztott tett, bekövetkezett esemény eredménye.
A tornagyakorlat közben elkövetett hibát észreveszik a pontozóbírók. A számítási hiba miatt rossz lett a végeredmény. A férfi bicegése egy balesetből származó hiba következménye. A szerelő megjavítja a rosszul működő készülék hibáját. A rosszul sikerült kalapácsütés a szobrász hibája lett, lerepült a szobor feje.
Eredet [hiba ómagyar: hiba < ősmagyar: hiba < dravida: evvam, evam, tappa (hiba, tévedés, baj)]
