Hegy szó jelentése
hegy (főnév)
1. Magas felszíni forma; a dombnál magasabb, terjedelmesebb és rendszerint meredekebb lejtőjű kiemelkedés; anyaga többnyire kőzet.
A turisták már kora reggel nekivágtak a hegynek. A hegy tetejéről nagyon szép a kilátás.
2. Átvitt értelemben: Nagy halom, rakás, egy felgyűlt vagy felhalmozott nagy tömeg.
Egész heggyé gyűltek előtte az elintézetlen iratok. Az íróasztalán egy egész hegy várta különféle aktákból. E hegy mögül pillantott rá az irodába lépőre.
3. Csúcsban végződő rész; test, tárgy keskenyedő vége, elvékonyodó része.
A diák az ujja hegyével megbökte társát, hogy figyeljen oda a tanárra. A kés hegyével piszkálni kezdte a beszorult dobozfedőt.
4. Csúcsos írórész íróeszközön, amely a papír vagy más felület érintésével (színes) nyomot hagy, vonalat húz.
A toll hegye serceg a papíron. A ceruza hegye tompa, meg kell faragni.
5. Függőlegesen álló test, építmény csúcsa.
A karácsonyi díszítéskor először a fenyőfa hegyére tűzte fel a csillagot. A templomtorony hegye már alig látszott a messzeségben.
Eredet [hegy < ómagyar: hegy < ősmagyar: hegh, hegi (magas, hegy) < dravida: egu, ehgu (hegy, csúcs, hegyez)]
