Oboa szó jelentése

oboa (főnév)

1. Zene: Fafúvós hangszer billentyűkkel, amely 70 centiméter hosszú, a végén kissé kiszélesedik. A hangszernek kettős nádnyelves fúvókája van.

Az oboához könnyű hozzáhangolni a többi hangszert, ezért egy zenekarban az oboa adja az alaphangot. Az oboa a 17. században jelent meg. A zenész a kürtről a oboára vált át.

2. Zene: Hangszerhang, amit ez (1) a nádnyelves hangszer ad ki.

Az oboa sajátos hangulatot ad a zenének. A oboa a gordonkát kíséri.

3. Zene: Hangszeres játék; ennek (1) a hangszernek a megszólaltatása.

A fiú a zongora után oboát tanul. A oboa nehézsége a sok billentyű működtetésében rejlik.

Eredet [oboa < olasz: oboe (oboa) < francia: hautbois (oboa) < haut (hangos < magas) + bois (fa)]

Lezárva 7K: 2012. szeptember 20., 13:51