Harang szó jelentése
harang (főnév)
1. Jeladó eszköz, amit bronzból öntenek. Rendszerint templomtoronyban van felfüggesztve, sokszor több mázsa súlyú, többnyire kötéllel lengetve szólaltatják meg. A méhkas alakú üreges test felső részéről az üreg közepén keresztül egy fémütő (nyelv) csüng le, amely az eszköz oldalához ütődik, és az messze hallatszó zengő hangot ad.
Mise előtt megkongatják a harangot a templomban. A déli pontos időt haragok zúgása is jelzi.
2. A jeladó bronzeszköz hangja; mesze zengő, erős fémhang.
A falu határában is jól hallották a harangot. A harang hallatára leülnek az emberek ebédelni.
3. Nagy csengő, amit felfüggesztett jeladó bronzeszközhöz hasonló módon szólaltatnak meg.
Az iskola harangja jelzi a tanítás kezdetét. Az ebédlő harangja jelzi az ebédidő végét a gyárban.
4. Vallási: Kis jeladó bronzeszköz, amellyel temetéskor vagy akkor jeleznek, amikor egy személy meghal; ezt használják esti közös imák, ájtatosságok alkalmával is.
A temetésen húzzák a harangot. A harang hangja mellett indul a gyászmenet.
5. Zene: Ütőhangszer, amely egy bronzból készült üreges test, és egy ütőnyelvnek a peremhez való érintésével szólaltatják meg.
A harang a második tételben kap szerepet. A harang kettőt csendül.
Eredet [harang < ómagyar: harang < ősmagyar: harang < dravida: karangu (zeng, kong)]
