Hangvétel szó jelentése
hangvétel (főnév)
1. Zene kezdőhangjának megszólaltatása, amelyet a többi zenész a hangszere behangolásához használhat.
A koncert előtt a zenészek legelső feladata mindig a hangvétel. A hangvétel után a zenekar készen állt a kezdésre.
2. Sajátos stílus; zene, írás, előadás jellege, egyedi formai jegyeinek összessége – szemben a tartalmával.
A film hangvétele közvetlen és barátságos, de ettől a film még tényszerű. A modern hangvétel miatt még érdekesebb volt a régi színdarab.
3. Közlés modora; megnyilatkozás hangneme.
Az idősekkel udvarias hangvételben szoktunk beszélni. A baráti hangvétel nem engedhető meg egy hivatalos beadványban.
Eredet [hangvétel < hang + vétel]
