Hang szó jelentése
hang (főnév)
Füllel érzékelhető rezgés, amely egy vivőközegben (levegőben, vízben, fémben vagy más anyagban) egy forrásból kiindulva minden irányba terjedve gyorsan halad.
A férfi mély hangja messzire elhallatszik. A mennydörgés hangja jelzi a közelgő vihart. Az állatok nyugtalan hangjára figyel fel a pásztor. A gyerekek vidám hangja megnyugtatja a szülőket.
Eredet [hang < ómagyar: hang < ősmagyar: khang, kang (hang, beszéd) < dravida: kanei (hang, zaj < kong; hangutánzó)]
