Halogén szó jelentése
halogén (főnév)
Kémia, vegyipar: Sóképző elem, amely fémekkel közvetlenül sóvá egyesül. Elemi állapotban kétatomos molekulákat alkot. A magas reakciókészség miatt a természetben csak vegyületként, főleg ion formáiban található meg.
A fluor, klór , bróm és jód a legismertebb halogén. A halogének a periódusos rendszer VII-es főcsoportjában található elemek. A halogének egyik felhasználási lehetősége a nagy fényerejű energiatakarékos lámpákban van, ahol az izzó buráját kitöltő semleges gázban kis mennyiségű jód vagy bróm van.
Eredet [halogén < svéd: halogen (sóképző) < görög: halsz, halosz (só) + -gen (adó)]