Hallgatag szó jelentése
hallgatag (melléknév)
1. Kevés beszédű, csendes természetű (ember). Szótlan emberre jellemző (tulajdonság).
A hallgatag nagyapa csak ritkán szólt, de akkor fontosat. A hallgatag viselkedése miatt sokan kedvelték, mert szívesen meghallgatott bárkit.
2. Átvitt értelemben: Zaj nélküli; teljesen csendes, nesztelen.
Csak a fák susognak a hallgatag éjben. A hallgatag tóparton alig moccan a szél.
3. Régies: Magától értetődő, amit nem mondtak ki, ami nincs világosan kikötve.
Nem csak a ház eladásáról, hanem az udvarról is szól a hallgatag megállapodás. A vásárlással hallgatag egyezség született arról is, hogy rövidesen elszállítja.
Eredet [hallgatag < hallgat + -ag (melléknévképző)]
