Hűség szó jelentése
hűség (főnév)
1. Felelősségteljes kitartás és ragaszkodás egy személy, közösség, cél, eszme mellett. Az adott szó, eskü, fogadalom állhatatos és becsületes betartása.
A király melletti hűség jutalma a földbirtok. A hűség az egyik legfontosabb erény.
2. Nemi állhatatosság, a párunk és közös értékeink felé mutatott becsületes hozzáállás, amely kölcsönös bizalomra épül.
A férj soha nem kérdőjelezi meg a feleség hűségét. Így a feleségnek sincs semmi oka, hogy férje hűségét kétségbe vonva féltékenységgel mérgezze kapcsolatuk erejét.
3. Megegyezés az eredetivel, a valóságossal, illetve a valósággal; igaznak tekintett vagy tekinthető jelleg, tartalom.
A fordítás hűségét a közjegyző is igazolja. A történelmi hűség kedvéért egy történelmi regény megírása előtt az ábrázolt kort alaposan kell ismernie az írónak.
4. Régies: Vélemény fenntartása; ragaszkodás a kialakult elképzeléshez, elhatározáshoz, világnézethez. Hit, hiedelem, elgondolások követése.
A magyarságot ősapáink hagyatéka, a szabadság iránti hűség fogja össze. Aki hűségét elveszti, annak semmi mása nem marad.
Eredet [hűség < hű (melléknév) + -ség (főnévképző)]
