Hülye szó jelentése
hülye (melléknév)
1. Kórosan csökkent szellemi képességű (személy), aki gyenge elméjű, elmebeteg.
A gyerek agyhártyagyulladás következtében hülye beteg lett. A férfi születésénél fogva hülye ember.
2. Nagyon buta (személy), akinek lassú, nehézkes a felfogása.
A hülye tanulónak többször kell elmagyarázni a tanulnivalót. A hülye gyerek mellé magántanárt kellett fogadni.
3. Dühöt keltő (személy), aki egy személy kedve, érdeke ellen cselekszik, viselkedik, és ezzel megvetést, mérget vált ki.
– Micsoda hülye beosztottjai vannak az embernek! – csapta be maga után az irodája ajtaját a főnök. – Mit ordít itt ez a hülye férfi? – kérdezi a hivatalvezető a mérgelődő ügyfél láttán.
4. Ostoba személyre jellemző (viselkedés, gondolkodás, cselekedet), vele kapcsolatos (dolog).
A fiú hülye dolgot csinált már megint: felmászott a padlásra, és levert néhány cserepet. A tanár kikelt magából a felszólított tanuló hülye feleletén. A szellemi fogyatékosok hülye beszédéhez hozzá kell szoknia annak, aki közöttük mozog.
5. Dühöt keltő (állat, jelenség, dolog), ami a logikával vagy az emberi érdekkel, tetszéssel a legnagyobb mértékben ellentétesen viselkedik, működik, folyik, létezik, és ezzel bosszankodást, mérgelődést vagy megvetést kelt.
A hülye időjárás elveri a termést. A hülye szél leveri az embert a lábáról. A hülye disznó nem akarja megenni a főtt krumplit.
Eredet [hülye < középmagyar: hüle (bámuló, hüledező < „hű”-ző) < hű (indulatszó)]
