Góc szó jelentése
góc (főnév)
1. Fő hely; központ, ahol egy tevékenység leggyakrabban, a legnagyobb mértékben történik, vagy ahol egy szervezet, közösség központi irányítása zajlik.
A forgalom góca a város központja. Az ország ipari termelésének a góca a fővárostól délre levő iparvidék.
2. Kóros folyamat helye az élő szervezetben, ahonnan az ered, vagy ahol az erősen megnyilvánul.
A torokgyulladás gócai a garatmandulák, ezért szokták azt műtéttel eltávolítani. Az orvos a röntgenfelvételen állapította meg a betegség gócát.
3. Átvitt értelemben: Baj eredő helye, központja, ahonnan a baj, a rossz hatás tovaterjed.
A lázadás góca a nyugati városrész volt. A probléma gócát kell kideríteni a vizsgálat során.
4. Tájszó: Tűzhely; szobát fűtő kemence, kályha.
Az asszony begyújtotta a gócot. A gócból hamarosan meleg áradt szét a helyiségben.
Eredet [góc < ómagyar: góc (tűzfészek, tűzhely) < ősmagyar: góc, góg (tűzhely) < szanszkrit: kvath (fűt, főz)]
